Dalszöveg
Mit is várhatunk e sötét, buta néptől,
E csőcseléknek léte kész csapás.
A bőrük rút veres, ha volna érdemes,
Csak féreg ez a faj, nem más.
(Mind söpredék, söpredék.)
Talán nem is ember.
(Söpredék, söpredék.)
Űzzük őket el.
Hisz mások is, mint mi,
A különbség is lázít.
Háborúra hív a dob.
Mind söpredék, söpredék,
Vörös bőrű ördög.
Harcra hív a dobpergés.
Bizony mind gonosz, ha sápadt arcú démon,
Ha kell, csak elvesz mind, de mégse kér.
A képük sápatag, a szívük korhatag,
És talán nincs is bennük vér.
(Mind söpredék, söpredék.)
Talán nem is ember.
(Söpredék, söpredék.)
Álnok gyilkos mind.
Hisz mások is, mint mi,
Hát ne is bízzunk bennük.
Háborúra hív a dob.
(Mind söpredék, söpredék.)
Előbb ezzel végzünk.
Harcra hív a dobpergés.
(Söpredék, söpredék.)
Öljünk meg egy párat.
(Söpredék, söpredék.)
Harcba indulsz mindjárt.
(Söpredék, söpredék.)
Talán nem is ember.
Harcba hív a dobpergés.
************ második felvonás ****************
Eljött hát a nap.
- Rajta fiúk!
Ez lesz az a hajnal.
- Hozzátok a foglyot!
(Lássuk, amint feje porba hull.)
Itt az idő menni kell, segíteni kéne már.
(Édes bosszú vár.)
Add a szárnyad sas madár.
(Lesből csapjunk le rá.)
Hegyek védik szívemet.
(Ne kíméld az ellenséget meg.)
Égi földi szellemek, kérlek, hogy segítsetek.
(Végezz véle, mind csupa bűzlő senkiházi.)
Söpredék, söpredék.
Démon, ördög, öld meg.
Söpredék, söpredék.
Na, meddig várjunk még?
De írmagot se hagyj,
Hogy nyomuk se maradjon.
Úgy zeng, pereg a sok dobszó.
(Háborúra hív a dob.)
(Söpredék, söpredék.)
(Háborúra hív a dob.)
(Söpredék, söpredék.)
(Sose lesz barát, ki lesből támad rád.)
(Szent atyánk, ha hív.)
Mind az, amit szeretek
Eltűnik, ha felzeng a dob.
(Harcra hív, ha zeng a dob.)
(Ha végre harcra hív a dob.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése