Elisabeth Musical - Mert egy császárnénak illik

Dalszöveg

SOPHIE: Hol van a császárné? ESZTERHÁZY-NÉ: Még alszik, felség! SOPHIE: Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (ESZTERHÁZY-NÉ el) A szép császárné zsenge még, ráfér még némi segítség! Míg minden leckét jól megért, rájön, hogy együttműködni miért jó! Épp, mint egy paraszt, olyan ő! UDVARHÖLGY: Tényleg! SOPHIE: Nem, tudja azt, mi illendő! UDVARHÖLGY: Kínos! SOPHIE: Nem engedelmes és nem jó, ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű! Ám egy császárnénak illik fényes példát adni mindig! Illik önfeláldozóan élni értünk! UDVARHÖLGY: Csakugyan! ELISABETH: Mi történt? SOPHIE: Mondd, ennyi alvás mért is kell? ELISABETH: Mért ne? SOPHIE: A lustulást nem tűröm el! ELISABETH: Oly fáradt lettem! SOPHIE: Mi bezzeg ötkor felkelünk, épp, hogy az óra üt minden reggel! ELISABETH: De az én férjem épp arra kért, pihenjek, friss legyek mára! SOPHIE: Pihenni mért, hisz elmondta azt, ma éjjel megkímélt téged a násztól! ELISABETH: Ezt nem hiszem! SOPHIE: Hát én is alig! ELISABETH: Hogy lehet ennyire bárdolatlan? SOPHIE: A fiamnak nincs előttem titka! ELISABETH: Ez nem igaz! SOPHIE: Csak kérdezd meg tőle! ELISABETH: Megkérdem! SOPHIE: Mért nem hiszed el? Csak rosszul jár, ki meg nem ért! ELISABETH: Na persze! SOPHIE: Ne vesszünk össze, nincs is mért! ELISABETH: Hát nincs is! SOPHIE: Az etikettet jegyezd meg jól, és meg nem szól senki majd téged! ELISABETH: Hadd üljek lóra! SOPHIE: Butaság! ESZTERHÁZY-NÉ: Nem elegáns! SOPHIE: Egy császárné nem lovagol! ESZTERHÁZY-NÉ: Rémes szeszély! ELISABETH: Mért volna az? SOPHIE: Az etikett megtiltja néked ezt, így hát nem teszed! SOPHIE, ESZTERHÁZY-NÉ, UDVARHÖLGYEK: Mert egy császárnénak illik fényes példát adni mindig! Illik önfeláldozóan élni értünk! SOPHIE: Hadd lássam én a fogsorod! ESZTERHÁZY-NÉ: Azt látnunk kell! ELISABETH: Mért kéne? SOPHIE: Tán nem túl nehéz? ESZTERHÁZY-NÉ: Nyissa már ki hát! SOPHIE: Túl sárga mind, ez szégyen így! ELISABETH: Ló volnék én? SOPHIE: No nem, de viszont bálvány! ELISABETH: Csak kritizál, semmit nem enged, minden, mit kívánok, elvesz! SOPHIE: Azért teszem, hogy végül megértsd, s hű lehess majd a császári elvhez! ELISABETH: Azt mondom én, hogy féltékeny rám! SOPHIE: Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces! ELISABETH: De én... SOPHIE: Tanulj némi szerénységet! ELISABETH: Jó volna... SOPHIE: Nem! ELISABETH: Lépj közbe, Franz Joseph! Látod, hogy bánt az anyád! SOPHIE: Fiam, nékem add őt át, UDVARHÖLGYEK, ESZTERHÁZY-NÉ: nevelése kemény gondját! Mert egy császárnénak illik Fiam, nékem add őt át, fényes példát adni mindig! nevelése gondját! Illik önfeláldozóan élni értünk! ELISABETH: Csak kínoz! Csak láncra fűz! Segíts! Sose engedj át! F. JÓZSEF: A szívem, húz, hogy álljak melléd, de hidd el, sokkal jobban tennénk, ha mégis inkább őrá hallgatnánk! SOPHIE: Légy kő! Légy jég!